Miért érintjük meg olyan sokszor az arcunkat stressz alatt?
Az arc fontossága — az elsődleges önnyugtató testrészünk.
Főbb pontok:
- Az önnyugtatás saját magunk megérintésén keresztül már az anyaméhben elkezdődik.
- Az agyunknak fontos, hogy nyugtassuk magunkat. Például, hogy az unalmunkat, fölösleges energiáinkat, vagy, hogy a szorongásunkat valahogy levezesse.
- Annak érdekében, hogy az emberek önmagukat nyugtassák, gyakran a saját arcunkat érintik meg, mivel az arcon található idegvégződések nagyon érzékenyek, és közel vannak az agyhoz.
Gondolkodtál már valaha azon, hogy miért dobol valaki az ujjaival, vagy a lábfejével miközben arra vár, hogy a pénztárnál sorra kerüljön?
Vagy, hogy a kisbabák, ha felriadnak az álmukból miért nyújtják ki a kezüket és az ujjaikat? Illetve, hogy olykor miért gyökerezik földbe a lábunk, ha egy hangos zajt hallunk?
Miért szívja be valaki a felső ajkát, vagy épp tekergeti a haját miközben könyvet olvas? Vajon miért produkáljuk ezeket a viselkedéseket?
Az önnyugtatás szükségessége
Vegyük figyelemebe ezeket: azért dobolunk az ujjainkkal vagy a lábfejünkkel, mert az ismétlődő cselekvéseket lenyugtatnak minket. Az előbb említett, álmából felriadt kisbaba az élete első 6 hónapjában kinyújtott karokkal és ujjakkal (Moro reflex) fog segítség után nyúlni. Ennek oka, hogy évmilliókig sokkal több szőr volt az embereken. A kisbabák ebbe a szőrbe kapaszkodtak bele (fogóreflex), amikor az anyjuk hirtelen mozogni kezdett.
Azért gyökerezik földbe a lábunk, ha olyat hallunk vagy látunk, ami veszélyt jelenthet (akárcsak a szarvas is megáll, ha reflektorfényt lát) mert a ragadozók, különösképpen a nagymacskafélék korábban hatalmas veszélyt jelentettek ránk. Akárcsak egy oroszlán esetében, ha futni próbálunk előle, akkor azzal aktiváljuk a vadászösztönét, és prédaként fog ránk tekinteni. Ebből kifolyólag, ha elkap az oroszlán, a nap végén nem tudjuk továbbadni a génjeinket. Ezért megtanultuk az évmilliók alatt, hogy ha veszélyt észlelünk, akkor teljesen lefagyunk/hatunk. Ezt a reflexünket hívják (fight, flight, freeze) reakciónak. Ami magyarul az üss, fuss, vagy lefagy reakcióra lehetne fordítani.
A nők azért tekergetik a hajukat, a férfiak pedig azért simítják végig a szakállukat mert jó érzés. Akárcsak az érintések nagy része, ez is hozzájárul a pszichológiai komfortérzetünkhöz. Ha megfelelően csinálják, ezek az érintések oxycotint, dopamint, és szerotonint fognak felszabadítani agyunkban. Ezek olyan neurokémiai anyagok, amelyek segítenek a stresszel való megküzdésünkben, lenyugtatnak minket, és javítják a kedélyállapotunkat.
Amíg az anyaméhben voltunk, sok időt töltöttünk el önnyugtatással. Ez lehetett a hüvelykujjunk szopása, míg később ezt felváltotta a kedvenc plüssállatunk vagy takarónk. Később, már iskolásként a kezünket tördeltük izgalmunkban, miközben a dolgozat eredményeire vártunk. Önmagunk megérintése, vagy az önnyugtatás egy olyan viselkedésforma, amit egész életünkön át csinálunk, mivel az agyunknak szüksége van rá.
A kezünk egész nap elfoglalt, hol megérint ezt-azt, máshol elenged, vagy épp megfog valamit. Azért csináljuk, hogy enyhítsük az unalmunkat, hogy levezessük fölösleges energiánkat, miközben izgatottan várunk valamilyen hírt. A kézmozgásunk emellett segít, hogy ha nehezen fejezzük ki magunkat verbálisan, vagy ha épp össze szeretnénk rendezni a gondolatinkat, valamint, ha valamilyen szorongást keltő, stresszkeltő eseménnyel találkozunk. Az agyunk- az egyéb testmozgásainkon mellett – , főleg a kézmozgásokon keresztül vezeti le ezt a fölösleges stresszt. Az arcunk egész testfelületünk legkardinálisabb területe, ha önmagunk megérintéséről és önnyugtatásról van szó.
Hogyan lehet arcunk megérintése önnyugtató hatású?
Akárcsak mindenki, bizonyára Te is láttad már amikor valaki az állát megérintette miközben egy kérdésen elmélkedett, vagy ahogy összeszorította, vagy megérintette az ajkait egyik ujjával, vagy egy tollal. Hasonlóképpen, az arcunk végisimítása vagy vakargatása, az orcák vagy halánték masszírozása, az orr megérintése, a szemhéjak dörzsölése, vagy a száj sarkainak végig simítása mind-mind figyelemfelkeltő viselkedésmód.
Sehol máshol a testünket nem érintjük meg olyan sokféleképpen és olyan gyakran – olykor 1 percen belül többször is – mint az arcunkat. Ha szeretnéd tesztelni, hívd meg a baráti köröd, hogy közösen megnézzenek egy horrorfilmet. Itt már lehetőséged lesz látni, hogy az arcérintés milyen gyakori jelenség. Személy szerint én is gyakran megérintettem az arcomat miközben az Alientt, az Az-t, vagy a Tűnj El-t néztem, még akkor is, ha előtte már láttam őket.
De miért érintjük meg ilyen gyakran az arcunkat? A válasz a test energiagazdálkodásának hatékonyságában rejlik. A testnek számos idegvégződése van, ami alkalmas az önnyugtatásra. Ilyenek például az ujjbegyeken található nagyon érzékeny idegvégződések is. De ha az agynak az a célja, hogy azonnal megnyugtassa önmagát, akkor bármelyik idegvégződés, vagy idegvégződések csoportja egyszerűen nem megfelelő a célnak.
A célszerűség és gazdaságosság elvéből kiindulva, még akkor is, ha enyhén stresszeltek vagyunk, és a lehető leggyorsabb megnyugvásra vágyunk. Az általunk stimulált idegeknek ezért extrém módon érzékenynek, és az agyhoz közelinek kell lenniük, annak érdekében, hogy az idegekből kiinduló ingerek gyorsan és megfelelő erősséggel érjenek el a központi idegrendszerünkhöz. Szerencsére az arcunk bőségesen el van látva ennek a célnak megfelelő idegekkel. Egy finom érintés az alsó ajakra, vagy egy lágy csók egy csukott szemre olyan ingereket generál, amelyek gyorsan eljutnak az agyba, és ott kifejtik a nyugtató hatásukat. Ezt a jelenséget könnyű az agyidegekkel, mégpedig az ötödik trigeminális (háromosztatú ideg, nervous trigeminalis), és a hetedig agyideggel (ismertebb nevén arcideg, latinul nervous facialis) magyarázni. Ezek az idegek biztosítják, hogy az arcunkon számos olyan terület legyen, ami érzékeny még a legenyhébb érintésre is. Jelen esetben azokra az érintésekre is, amelyek megnyugtatnak bennünket. Egy hát, váll, vagy talpmasszázs nagyon kellemes és nyugtató lehet, de a test energiagazdálkodó logikáját tekintve nem a leghatékonyabbak. Ugyanis nem közvetít azonnali megnyugvást a stresszes eseményekre. Ezért az arcunkat preferáljuk, ha önnyugtatásról van szó, mivel az innen érkező ingerületek konzisztens módon nyugtatják az agyunkat, és segít minket a belső egyensúlyunk visszaállításában.
Szóval, ha legközelebb látsz valakit, ahogy megérinti az arcát, azon belül is például az orrát egy érzékeny kérdés hallatán, akkor már tudhatod, hogy ezzel a kérdésével stimulálta az 5. agyideg disztális részét. És azáltal, hogy az adott személy megérintette az orrát, segített magának, hogy a belső feszültségét csökkentse. Ez azonban MÉG MINDIG nem jelenti azt, hogy hazudott, csupán stresszes a kérdés.
Ha arra gyanakszunk, hogy a másik hazudott, akkor tovább kell ásnunk a kontextusnak megfelelően, hogy vagy egy úgynevezett hazugság loop-ba kényszerítse az illetőt, vagy megadjuk a lehetőséget, hogy tisztázni tudja magát.
Viselkedés Periódusos Rendszere
Több információra vágysz a testbeszédelemzéssel kapcsolatban? A Viselkedés Periódusos Rendszere elérhető a weboldalunkon.
Forrás
A cikket fordította, kiegészítette és az online megjelenéshez adoptálta: Sziklay Bence és Murányi Ignác Minden tartalom jogvédett és azok további felhasználása előzetes engedélyhez kötött, ellenkező esetben jogi következményeket vonhat maga után. Az itt elhelyezett szöveges és képi tartalmak további felhasználása a forrás megjelölésével, a szerző megnevezésével vagy engedéllyel lehetséges. Forrás: Joe Navarro - www.jnforensics.com
Copyright © 2021 by Bence Sziklay, in cooperation with Chase Hughes. All rights reserved.
